Nemrégiben nagyanyám Angi Mária, akitől jóravaló konokságot minden bizonnyal örököltem, hosszú és sokszor kegyetlennek mondható életét különös módon fejezte be.
Történt egyszer régen, hogy megjelent egy cikkem a Geothink.hu oldalon K. Leventéről, minden geográfus jó öreg barátjáról. Íme a cikk, mely véleményemre tegnap megkaptam első feljelentésemet:
Magyar mineralógusok új ásványt fedeztek fel. Az ásványt Koch Sándorról, a Szegedi Egyetem egykori nemzetközi hírű ásványtanprofesszoráról kochsándoritnak nevezték el. A nagyközönségnek a napokban bemutatott kochsándorit a mányi szénbánya meddőhányóján került elő még 2004-ben. A tudományos feldolgozás után 2005-ben nyújtották be elfogadásra a Nemzetközi Ásványtani Szövetség (IMA) Új Ásványok és Ásványnevek Bizottságához, majd először a kanadai The Canadian Mineralogist című vezető szaklapban közöltek róla cikket 2007 nyarán.
2008.10.27.-én tragikus körülmények között elhunyt régi barátom Nagy Krisztián. Krisztián 1979-ben született Móron. Elemi és középfokú iskoláit szülővárosában végezte, majd több év munka után a Fejér Megyei Vízművek ösztöndíjával elkezdte a Szegedi Tudományegyetem Geográfus szakát, amelyen belül a geológus szakirányt választotta. Diplomamunkáját Dr. Szanyi János témavezetésével hidrogeológiai témából írta és védte meg sikeresen 2007-ben.
Új kiadvány látott napvilágot "Az alternatív energiahasználat fejlesztési lehetőségei a Dél-alföldi Régióban, különös tekintettel a geotermikára, és a Csongrád Megyei Önkormányzat beavatkozási tevékenységeire" címmel.
A Geotermikus Koordinációs és Innovációs Alapítvány (GEKKO) a Baross Gábor Program, „Szakmai szolgáltató- és innovációs transzfer-hálózat kiépítése a termálvíz és a geotermikus energia fenntartható dél-alföldi hasznosításáért” című pályázat keretében, geotermiával foglalkozó cég-, szakértő- és technológiai információs adatbázis kialakításával bízott meg a geotermikus kutatásban, fejlesztésben és hasznosításban érdekelt magyarországi cégek, intézmények és szervezetek, valamint a kapcsolódó szakértők összefogása és áttekinthetősége érdekében.
A Szegedi Tudományegyetem Rektori Hivatalának rövidesen bekövetkező átalakítása előtt volt alkalmam sétát tenni a mára teljesen szétbontott, egykoron könyvekkel telt szobák és folyosók mentén. Az üresen álló termekben csak papírcafatok és több tucatnyi „égetés előtt” jelzésű csomag található, amelyek tüzetes átvizsgálása igen sok érdekességet tartogathat. Minden emberben van egy történész, főleg ha több évtizedes, vagy évszázados iratok kerülnek elő, kézzel írt jegyzetek és levelezések formájában, különös nevű ismeretlen emberek vallomásaival, kéréseivel megtűzdelve…






