Talán kishazánk látványos gazdasági és erkölcsi süllyedése is felerősítette azokat a téves visszhangokat, amelyek szerint az igazságtalan bírósági ítéletek is felelősek lehetnek a szélsőségek hazai megjelenéséért. Mert sejj, hogy van má’ az hogy egy gyilkos 5-6 évvel megúszhatja, míg egy szarházi korrupt 15-20 évet is kaphat. Ennyit ér az emberélet??? Az igazság, hogy arányaiban nézve sokkal kevesebbet, a korrupció ugyanis jóval több életet követel…

Szinte nincs olyan nap, hogy ne hallanám, vagy ne látnám a „nagy Magyar” széthúzás jeleit magam körül, az utcán, kávézóban, vagy épp a munkahelyemen. Megy a csűrés-csavarás, sértődés, furkálás és sorolhatnám a Brazíl szappanoperák teljes eszközkészletét. Az ellentétek, a sok ellenségeskedést azonban közel sem egy kollektív „Magyar rosszindulatnak” tudom be, sokkal inkább egyfajta gyerekes összetartozni akarás groteszk következményének látom.

Azt mondják a szabadság összetett fogalom, de a lényeg hogy a "teljes szabadság" valami olyasmi, amikor az ember nemcsak személyes mozgásterében érezheti szabadnak magát, hanem szellemében is. Az előbbinek gátlását a törvény bünteti, az utóbbinak kiteljesedését pedig erősen megnehezíti, sokak szerint azért, mert nem tudja igazán értelmezni sem. Ha személyes és ezzel némileg összekapcsolódó szellemi szabadságunkban klorátozva vagyunk, akkor tulajdonképpen börtönbe vagyunk. Így lehet az, hogy az én börtönömet évek óta Magyarországnak hívják.