tiburi's blog

Amikor nincs kedvem ebédelmi, vagy egyszerűen kiakadt az agyam, muszáj mással foglalkoznom. Pár napja kezdtem összefoglalni magamban a krimi és az akciók iránti érzéseimet, és sorra "elemezni" kezdtem gyermek- és ifjú korom kedvenceit, gyűlöltjeit.

"Pokollá teszi szomszédjai életét" címmel jelent meg főcikként a mai szombati Délmagyarban egy "fülemüle-perem", de kezdjük rögtön a cikkel, és folytassuk a további részletekkel (pár nap mulva).

Talán kishazánk látványos gazdasági és erkölcsi süllyedése is felerősítette azokat a téves visszhangokat, amelyek szerint az igazságtalan bírósági ítéletek is felelősek lehetnek a szélsőségek hazai megjelenéséért. Mert sejj, hogy van má’ az hogy egy gyilkos 5-6 évvel megúszhatja, míg egy szarházi korrupt 15-20 évet is kaphat. Ennyit ér az emberélet??? Az igazság, hogy arányaiban nézve sokkal kevesebbet, a korrupció ugyanis jóval több életet követel…

Közel a harminchoz megértettem az abszolút igazságot. Vörösmarty szavai felnyitották hunyorgó szemeimet és erőt adnak "a szebb jövőmre" vonatkozóan is. Miért szeretem a hazámat!

Szinte nincs olyan nap, hogy ne hallanám, vagy ne látnám a „nagy Magyar” széthúzás jeleit magam körül, az utcán, kávézóban, vagy épp a munkahelyemen. Megy a csűrés-csavarás, sértődés, furkálás és sorolhatnám a Brazíl szappanoperák teljes eszközkészletét. Az ellentétek, a sok ellenségeskedést azonban közel sem egy kollektív „Magyar rosszindulatnak” tudom be, sokkal inkább egyfajta gyerekes összetartozni akarás groteszk következményének látom.